Hétvégém hamar eltelt, leginkább a tanulással. Nem is én lennék. De ez van. Bele kell hajtanom az elkövetkezendő hónapokban. ;)
Szombaton tételeztem. Ma meg egy nagy megbeszélés után nekiláttam a dolgoknak. Estig abba sem hagytam.
Emellett tervezgetem a nyarat, el kéne jutni az imádott fesztiválomra, a Balaton Soundra...Csak lenne már július, minden szempontból. :)
Néhányszor elgondolkodom, hogy eddig mit is értem el és miket éltem meg. Csak úgy elmélázni ezeken. Aztán visszacsöppenek a valóságba és folytatom tovább, élvezem azt amit lehet. :) Bár én mikor nem agyalok valamin.. :D

Hello everybody! Visszatértem köreitekbe! Olvasgattam a régi postokat, és jó visszapillantani a múltba. Ezért sem hagyom csak így befejezetlenül a blogom. Nem fogtok megszabadulni tőlem egykönnyen. :D Feltűnt, hogy az őszi bejegyzések valamilyen okból eltűntek. Röviden és tömören, az őszön a szalagtűzőre való készülés zajlott, illetve maga a szalagtűző. Ami nagyon de nagyon jó volt. Emlékezetes marad az biztos! :) Persze még néhány bizonyos dolog is megmarad nekem a szalagtűző idején, de az már elmúlt. Azért jó rá visszaemlékezni. Decemberben az ünnepek elteltek, szokásokhoz híven. Az újévet nagy elszántsággal indítottam. Megfogadtam magamnak, hogy elérem céljaim, sikerülni fognak. 2012 a mi évünk lesz! :) Ez az elszántság hajt engem, akár rossz napokon akár vidám napokon. S így alakítgatom a kis életem. ;)

Telnek,telnek a napok. Túl vagyunk a z augusztus 20-án. Természetesen ugyanúgy telt mint tavaly. Veszekedtem/veszekedtünk azzal a nemkívánatos emberrel. Nála ez már hagyomány, de engem pont annyira nem érdekel. Levegőnek nézem.
Tegnaptól újra elkezdtük a szalagtűzős táncot több-kevesebb sikerrel. :) Fárasztó reggel 8-10-ig, de hát a sikerért meg kell küzdeni. A napok további részében kémiát csinálok(!!). Igen, tanulnom kell, mert drága tancinő "nyári házi feladat"-ot osztott ki. Én inkább "csak azért is rontsuk el az augusztus utolsó heteimet" házi feladatnak nevezném.:D Júliusban egyetlen egyszer ültem neki, amikor szakadt az eső. Egyáltalán nincs kedvem hozzá. Ebbe a nagy hőségbe meg pláne.. Na de ezt vállaltam. Néha napján elbizonytalanodom, hogy úristen, nekem ez nem fog menni. DE, nem adom fel, akkor is megcsinálom!! Láthatjátok, újra előtört belőlem a stréberség. Sajnálom, nem direkt csinálom, de valami mindig késztet...
Aztán, ha nem ezen gürizek akkor épp lazulok napozással, rajzzal. Vagy anyunak segítek a konyhát rendbe rakni.
Most nem bánnám ha elszakadhatnék ezektől a megszokott dolgoktól és egyszerűen csak kirugnék a hámból meg hasonlók..De hát ez van. Csak nem ezt kel szeretni.

Reggelente azzal a tudattal ébredni, hogy ismét egy szokásos nap elé nézek?
A jóízű elemózsia elfogyasztása nyugtalanul telik, sőt még egy önző,bunkó személy is körülöttem ólálkodik?
Ha már szünidő van, akkor azt próbálnám ki is használni. Csak épp a szememre veti az az öntelt valaki, hogy mi az hogy pihenek?
Végzem a dolgom, de azt nyugodtan nem tudom megcsinálni, mert egyesek megzavarnak?
Ha elmegyek valahova, már rossz szemmel néz rám az a senkiházi és társai?

Sajnos mindegyikre igen a válaszom. Nos, így telnek nekem a nyár utolsó hetei. De konkrétan néhány dolog:
Kihasználom végre, hogy igazi nyár van. :)
Alkotásban sem szenvedek hiányt.
Körülöttünk egy leírhatatlanul gyűlölt személy sz*roskodik, akit nehéz eltűrni. Beleértve az ő általa imádott bandáját.
Ja, és készülődünk a szalagtűzőre. Ruhapróbák és táncpróbák ideje elérkezett. Hiába fogunk vele kicsit szenvedni a nap korai óráiba, azért megéri. Jó buli lesz. Már várom.:)

Össze vagyok zavarodva. Nem tudom mi van velem. Mindenen jár az agyam és csak a bajt látom. Rám tör az érzékenység, túlságosan is. Próbálom kitisztítani a gondolataimat, de nem megy. Eldöntök dolgokat majd valami eltántorít.
A fura álmaim érzelmi hullámokat, rendezetlen érzelmeket jelentenek az álomfejtő szerint. De igaz is...Mi van velem és miért érzem így magam?

Augusztus. Gyorsan telik az idő a semmittevések ellenére is. Mindjárt suli. De erről most ez az egy mondat is bőven elég, még sok is. :)
Nos, néhanapján hiányérzetem van. Valamikor meg fel vagyok pezsdülve, nem is kicsit. Teljesíteném az én kis elképzeléseimet de sajnos meg van kötve a kezem. Azért ennek ellenére pár dolgot még teszek-veszek. Például rajzolgatok, ami nálam már alapvető.:) Márkkal ismét találkoztam, és mivel mindennap olyan hűségesen meglesi az oldalam  próbálok majd gyakrabban írni ide valamiről. :D Aztán, napokig tartó nagy háztakarítást is rendeztem, épp tegnap fejeztem be, a rosszullét ellenére is. Szex és New York sorozatnak már a 4. évadjánál tartok. Igen, ismét, de nem tudom megunni. :) Ja és a drága iskolára is vettem pár cuccot. De arról legközelebb már csak augusztus utolsó napján írok..:) Az utóbbi napokban újra visszatértek a veszekedős időszakok..de én már nem süllyedek le az ő szintjére. Aki hülye, az hülye. Meg még sorolhatnám, de akkor csúnya és végtelen sorok sorozatát olvasnátok..:) Néha tényleg felbosszant, mert úgy rászáll az emberre, de hát okos enged..
Ha jól tudom ennyi., úgyhogy jók legyetek! :)

Nos, sok értelme nincs, hogy írjak. Az ég adta a világon nincs velem semmi. A júliusom nem sokból állt a hónap eleji találkákon és kontrollon kívül. Rajzolgatásban és filmezésben/sorozatnézésben nem szenvedek hiányt, unalomban viszont eléggé. De, nem rimánkodok. Egyszer majd csak jobbra fordul az én kis életem. Bízni még bízok valamennyire. Felejteni pedig nem tudok. Legtöbbet a múltamon rágódom. Az én agyam mostanában a rossz dolgokon jár. Csak azt nem tudom minek?

Mosolygok. Még sincs rendbe semmi. Tervezek. De csak feleslegesen. Emlékezem, hogy még jobban fájjon. Takargatom, csak azt nem tudom miért. Hiába látom reálisan a dolgokat, a szív nem bírja tovább. Csak rábólintok és azt mondom, minden rendben lesz. Egy kérdés merül fel. Mikor? Várjuk a csodát, de minek? A legjobb dolgok pont váratlanul történnek. Mégis kézzel-lábbal keressük a saját boldogságunkat. Hajkurásszuk azt a pillangót, aki azt a kis boldogságot tükrözi. Minek? Pofára esünk a mélyen ásott gödrökben. Ez az élet, felfogtuk. De ennyire ne legyen már kegyetlen hozzánk. Évek kellenek ahhoz, hogy tényleg boldogok legyünk? Mikor már azt hittük mindenünk meg van, rájövünk, hogy semmink nincs. Kivéve azt az embert, aki szeret.

A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.

Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.

Sebesen tért vissza a múltam, és túl lassan tartott hazafelé a jövőm.